Alapvetően nem nagyon szeretjük ismételni magunkat, de most kivételt teszünk. A kormány figyelmébe szeretnénk ajánlani a jobboldali elhajlással, kötődéssel nehezen vádolható Világgazdaság nyomtatott 2008.02.27-i számát, annak is a második oldalát.

Kevés a diplomás Magyarországon. Amíg Magyarországon a 25-64 év közöttiek körében a felsőfokú képesítéssel rendelkezők aránya 17%, addig az OECD tagállamokban 26%.  – derül ki az OECD Oktatási körkép 2007 című jelentéséből.

Kérdezni pedig, azt szeretnénk, hogy ezen szerintük a tandíj bevezetése hogyan fog segíteni?

A népszavazás céljaiért a Nagycsaládosok Országos Egyesülete már a többletterhek bejelentése, 2006 tavasza óta küzd. Tárgyaltak, egyeztettek, két nagy létszámú békés utcai megmozdulást is szerveztek, de a gyermekeket féltő kiáltásaikat a kormányzat nem hallotta meg. Így a civil világnak, de a lakosságnak is egyetlen hatásos eszköze maradt, a közvetlen demokrácia alkalmazása, a népszavazás – fogalmaz közleményében az egyesület.

A tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetése családellenes. Különösen a két vagy több gyermeket nevelőket érinti hátrányosan, de halmozottan sújtja a gyermeküket egyedül nevelőket is. Bérből és fizetésből élők számára pártállástól függetlenül lehetetlen akár csak rövid ideig is két vagy több gyermek tandíját párhuzamosan fizetni. Bérből és fizetésből élők számára a kórházi napidíjat fizetni a táppénzből felér egy anyagi csőddel – indokolnak a nagycsaládosok.

„Az egészségügy és az oktatás fizetőssé tétele rendkívül kedvezőtlenül hat a gyermekvállalási kedvre, fokozza minden korosztály kilátástalanságát, és egyre nagyobb számban külföldre taszítja gyermekeinket” – vázolja a jövőt a közlemény.

A Nagycsaládosok Országos Egyesülete ezért a tagságán túl minden magyar választópolgárt, családban élőket és egyedülállókat, anyagi gondokkal küzdőket és jó módban élőket egyaránt arra hív, hogy március 9-én szavazzanak három igennel. „Külön kérjük azokat a választópolgárokat, akiknek a vizitdíj, a tandíj és a kórházi napidíj megfizetése nem jelent gondot, hogy igen szavazatukkal fejezzék ki szolidaritásukat az érintett családok és egyedülállók iránt” – áll a Szabó Endre elnök által aláírt közleményben.

Az Országos tandíjvita-sorozat következő állmoása a Közgázon lesz.

A nyilt vita résztvevői: Magyar Bálint és Pokorni Zoltán
Vitacím: Mi a tandíj ára?
Időpont:  2008. március 4. (kedd) 16.00 óra
Helyszín: Budapesti Corvinus Egyetem (1093 Budapest, Fővám tér 8.) IV. előadó

Az eseményen az érkezés sorrendjében foglalhatják el helyeiket az érdeklődők.

Tegnap este tandíj vita volt az m1 műsorán. A felvétel bedigitalizálása folyamatban van. Reményeink szerint késő délutánra elérhetővé fogjuk tudni tenni. Lesznek majd részletesebb kommentjeink is a vitához, most csak két rövid észrevételünk lenne.

1. Hiller István megint érvényes és eredményes népszavazásról beszélt. Pont emiatt írtunk tegnap egy postot. Népszavazásnál nincs érvényességi kritérium!

2. Felvetődött, hogy most nem átjárható a tandíjmentes és a költségtérítéses képzés. A tandíj bevezetésével életbe lépő új rendszer pedig, ezt is meg fogja oldani. Pokorni Zoltán csak annyit tett hozzá, hogy ez helyes lépés, de ehhez miért kell tandíj. Jó kérdés, de mi meg is válaszoljuk. Nem kell. Ugyanis most is átjárható a két rendszer. Vegyünk egy hallgatót, akit nem vettek fel államilag támogatott képzésre csak költségtérítésesre. Elkezdi a tanulmányait, majd egy év elteltével újra felvételizik. Ha felvették, akkor a következő évet már, mint államilag támogatott képzésben résztvevő hallgató kezdheti. Az egyetem pedig az összes addig elvégzett tárgyát elismeri, vagyis minden zökkenő nélkül folytatódnak a tanulmányai és nem kell többet fizetnie. Egyébként sokan éltek is ez a lehetőséggel.

Mi lennénk demagógok? És azok mondják, akik csak azt a két dolgot tudják ismételgetni, hogy „nincs ingyen ebéd” meg azt, hogy „majd a piac megold mindent”?

Hát itt vannak az érveink.

1. A befizetet tandíjakból nem profitálnak az iskolák, mert nem jutnak többlet bevételhez. A kormány a tandíj bevezetésével párhuzamosan csökkenti az egyetemek támogatását.

2. Ezért a tandíj nem is oldja meg a magyarországi és a nyugat-európai intézmények közötti infrastrukturális különbségeket.

3. Kutatások szerint az egyetemisták megélhetési költségei elérik a havi 80.000-90.000 Ft-ot tandíj nélkül is. Az országban jellemző támogatások mértéke sokszor még ennek a fedezésére sem elégséges. Vagyis a tandíj igenis tömegesen fogja kizárni a diákokat a felsőoktatásból. Elég csak megnézni azt, hogy már most is drasztikusan csökkent a jelentkezők száma.

4. Nem elég csak a legszegényebb rétegeket támogatni. Tömegesen van szükségünk jól képzett szakemberekre, hogy fel tudjunk zárkózni Európához. Ma Magyarország népességének 17%-a rendelkezik diplomával, míg az OECD országok átlaga 26%. Ráadásul az OECD országokban gyorsabban nő a számuk, mint Magyarországon.

5. A diplomások nagyságrendekkel több adót fizetnek, mint a diplomával nem rendelkező munkavállalók. Taníttatásuk költségei alig pár év alatt teljesen megtérülnek. Így azoknak is elemi érdeke a diákok segítése, akiknek a családjában esetleg semmilyen egyetemre járni akaró fiatal nem található.

Ahogy közeledik a népszavazás egyre több helyen jelennek meg latolgatások a részvételi arányról és az eredményesség valószínűségéről. Lassan mindenki a szakértője lesz a témának, mégis sok téves dolog él a köztudatban. Szóval röviden. A népszavazásnak nincs érvényességi küszöbe. Egyetlenegy dolognak kell teljesülnie. A választásra jogosult állampolgárok legalább negyedének kell igennel szavazni. Tehát ha van 8 millió választásra jogosult polgár, és csak 2 millió megy el szavazni, de mindannyian igennel szavaznak, akkor a népszavazás eredményes lesz. Természetesen ez egy lesarkított példa, és annál nagyobb a siker valószínűsége minél többen mennek el szavazni. De ha nagy arányban győznek az igenek, akkor egy viszonylag alacsonyabb részvétel is elég lehet az eredményességhez.