A tandíj nem egy elvont probléma, hanem egy konkrét, a magyar társadalom viszonyai között megítélhető kérdés, amit úgy kell megvizsgálnunk, hogy számba vesszük a pozitív és negatív hozadékait, és mérlegeljük, hogy a tandíj haszna, vagy az általa okozott károk-e a jelentősebbek - mutatott rá Pokorni Zoltán.
Mit remélnek tőle támogatói? - tette fel a kérdést a politikus. Elsősorban bevételt - hangzott a válasz -, ami érthető is, hiszen az oktatási rendszer működtetése egy igen költséges dolog, csak az idén mintegy 200 milliárd forintba került. Kérdéses azonban, hogy a tandíj segít-e csökkenteni ezt az összeget, ugyanis ha minden szakon minden egyes évfolyamban beszedjük a tandíjat, a bevétel akkor is csak mintegy 20 milliárd forint lenne. Ami - hangsúlyozta - természetesen igen nagy összeg, a problémákat megoldani azonban nem tudja. Arra, hogy segítsen, kevés, ahhoz, hogy elzárja a szegény családok jó képességű gyerekeit a továbbtanulástól, már sok is - fogalmazta meg a problémát a fideszes képviselő.
Ezt követően a felsőoktatásba jelentkezettek számának alakulásával bizonyította, hogy a tandíj valóban elrettentő hatással bír. 2002-ben még 165 ezer diák adta be jelentkezési lapját, 2007-ben azonban, amikor a kormányzat bejelentette a tandíj bevezetését, már csak 108 ezer. Azt pedig, hogy idén hányan jelentkeztek valamely felsőoktatási intézménybe, még nem tudjuk, pedig a korábbi években ilyenkor már mindig ismeretesek voltak az adatok - hívta fel a figyelmet Pokorni Zoltán. Most azonban azt mondja a kormány, hogy elromlottak a számítógépek, s ezért nem tudják nyilvánosságra hozni a számokat. Egyértelmű - szögezte le a fideszes honatya -, hogy a kormány fél napvilágra hozni ezeket az adatokat, sokan ugyanis már most azt mondják, hogy a jelentkezettek száma aligha fogja meghaladni a 80 ezret.
A támogatók másik érve az, hogy a tandíj javítani fogja az oktatás minőségét - hívta fel a figyelmet a politikus, hozzátéve, hogy eddig is volt tandíjas képzés, ami azonban semmivel sem biztosított jobb minőségű oktatást, mint az államilag finanszírozott. Általában inkább az volt a jellemző, hogy a tehetségesebb gyerekek kerültek be az államilag támogatott, s a kevésbé tehetségesek az önköltséges helyekre, így egyértelmű, hogy a gyerekek megsarcolásával nem fog javulni az oktatás színvonala - mutatott rá a képviselő.
Azt is mondják - tájékoztatott -, hogy a továbbtanulók megrendelők lesznek azáltal, hogy kifizetik a 400-600 eurós képzési díjat. Ez azonban nem igaz, ugyanis a fiatalok nem megrendelők, hanem vevők, és ez nem mindegy - mondta a politikus, hozzáfűzve, hogy egy megrendelőnek van arra lehetősége, hogy befolyásolja a szolgáltatásokat, amiket igénybe vesz, a vevő azonban mindent készen kap, s nincs lehetősége a változtatásra.
A diákok legszegényebb 15 százaléka ingyen tanulhat majd - említette meg a politikus a tandíj támogatóinak még egy érvét. Azonban - mutatott rá -, ma a tanulók 50 százaléka tanulhat úgy, hogy nem kell tandíjat fizetnie. Így egyértelmű az, hogy a mostani rendszerben sokkal nagyobb esélye van annak, hogy a jó képességű, de szegény családból származó gyerekek nem szorulnak ki a felsőoktatásból - fogalmazott Pokorni Zoltán.
